12. Rész/Egy tökéletes este

-Mi lenne, ha..?-kezdett bele újból mondatába, de megint csak abba maradt.
-Igen?-fürkésztem. Nem sok mindent vettem ki arc mimikájából, tehát csak találgattam, hogy miként óhajtja folytatni kérdését.
-Mi lenne, ha...elmennénk valahova?-nézett rám egy féloldalas-szívdöglesztő-mosoly kíséretében.
-Most?-húztam fel a szemöldököm.-De hát...10 óra múlt 5-de itt közbe vágott.
-Nem érdekel! Megyünk!-ült fel.-Te és én..-nos..mondanám, hogy tartottam az ötlettől és, hogy visszakozni akartam, de akkor hazudnék.
-És ha én nem akarok menni?-néztem rá az épp öltözködő Tomra, aki a mondatom hallatán rám kapta gyönyörű kék szemeit.
-Akkor elrabollak!-mondta halál komolyan, mire én elvigyorodtam és felálltam, hogy felöltözzek.
-És pontosa hova lesz a séta?-léptem a szekrényemhez.
-Még nem tudom! De azért vegyél pulcsit, mert már kezd hűvösödni!-jött mögém és arcon puszilt.
-Nélküled én halálra unnám magam!-nevettem fel.
-Szívesen!-kacsintott. Igazából nem tudom, hogy milyen a szerelem...még sosem voltam igazán szerelmes.. de azt tudom milyen az, ha valaki annyira fontos számodra, hogy ha nincs veled egy hatalmas kalandban, az már nem is ugyan olyan...nélküle a napjaid unalmasak és csak arra vársz, hogy mikor láthatod már Őt! Mikor este, ha nem tudsz aludni és felhívod őt nem kinyomja a  telefont, vagy mondja azt, hogy "majd reggel megbeszéljük", hanem felveszi és mintha csak délután 2-kor hívtad volna annyit monda:"5 perc és ott vagyok!" És ha nincs igazad sem vágja a fejedhez, hogy mekkora hülye vagy, hanem megpróbálja elmagyarázni, hogy az nem biztos, hogy úgy van ahogy te azt gondolod, ha pedig nem megy akkor pedig annyiba hagyja a dolgot, mert nem fontosabb egy hülye kérdés, mint a...mint a ti...barátságotok!

Halkan lelopkodtunk a lépcsőn és kiosontunk a házból. Mindketten felvettük a pulcsink kapucniját, mert hát az olyan brutál menő, ha a sötétben a fekete-nekem sötét lila-pulcsid kapucniját a fejedre húzod. A közeli erdő felé vettük az irányt, ahol múltkor láttunk egy dombot, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a közeli tópartra. Útközben még néhol világítottak az utcai lámpák fényei, de később már csak a hold fényében tudtunk tájékozódni...na meg persze a nagyon sötét helyeken a telefonunk kijelzőjével. Mikor megérkeztünk a dombra, egy-számomra tökéletesen- megfelelő helyen leültünk és beszélgetés közben csodáltuk a holdfényében úszó tavat.
-Annyira gyönyörű.-bámultam a vizet, mire Tom is egyetértően bólintott. Tudom, ez most nyálasan és giccsesen fog hangzani, de annyira tökéletes volt ez a pillanat...nem kellettek drága cuccok vagy bármi...nem, ez így volt jó. Egy idő után azon kaptam magam, hogy őt nézem..
-Tudom, hogy jól nézek ki, de hogy ennyire, hogy percekig csak engem nézz...-fordult felém mosolyogva. Én csak mosolyogva elkaptam tekintetem és a füvet kezdtem tépkedni mellettem.
-De nem mondtam, hogy zavar!-pillantott megint rám.
-És az zavarna, ha ide ülnék?-nevettem fel, mert szerettem volna, ha valami tartja a hátam, ugyan is magát már nagyon nem tudta a fáradságtól.
-Nem.-nevetett fel ő is, majd terpeszbe rakta lábát én pedig ölébe furakodtam és hátam mellkasának döntöttem.
-Fáradt vagy?-suttogta fülembe, amitől a hideg is kirázott....persze jó értelemben!
-Kicsit!-bólintottam csukott szemmel......jó,jó a kicsinél azért jobban, de azért még ébren tudtam magam tartani.
-Haza menjünk?-simított végig karomon. Már százszor csinálta ezt, most mégis annyira más volt...sokkal jobb!
-Dehogy is!-ráztam meg fejem. Még maradni akartam..még nem élveztem ki eléggé ezt az egészet, hogy itt vagyunk kettesben, egy "holdfényes éjszaka"(na jó az előbbi csak poén volt, azért ennyire nem vagyok nyálas!!) Ő kezein támaszkodott maga mellett, mire én egy hirtelen ötlettől vezérelve jobb kezemet kezére raktam és pár ujját kezem közé fogtam. Körülbelül kétszer akkora a keze, mint az enyém, ezért ez az egész elég vicces és aranyos kép lett. Ő hüvelyk ujjával végig simított kézfejemen, majd hajamba puszilt.
-Tom?-szólaltam meg halkan.
-Igen?-ő is szinte suttogott.
-Mi történt tegnap este?-ez volt az a pillanat, hogy elérkezettnek láttam fel tenni ezt a kérdést.
Ő hosszas hallgatás után megszólalt.-Beszéltél álmodban!
-Mit?-fordult felé hirtelen, mire ő felnevetett.-Ne nevess!-nevettem fel én is és gyengéden megütöttem mellkasát.-Mondd meg!-igaz maga felszólítás parancsolónak tűnhetett volna, de hangsúlyom inkább kérően, szinte könyörgően hangzott.
-Hát...ha jól emlékszek azt mondtad:"Tom a legtökéletesebb! És imádom őt!-mondta túl játszva "engem". Én nevetve vállába bokszoltam.-Soha nem fogok mást szeretni!-folytatta, mire én próbáltam befogni a száját.
-Nem is ilyen a hangom!-tettem kezeim szájára, de ő könnyed mozdulatokkal elvette őket onnan.
-Ő a mindenem!-támadásom végett, hanyatt esett a fűben én meg rá estem, de ez egyikünket sem zavarta, folytattuk a harcunkat.
-Tom! Elég!-nevettem folyamatosan.
-Ő egy adonisz és...-emelte fel mutató ujját, jelezve, hogy most valami nagyon komolyan dolog következik.:sokkal jobban néz ki, mint Dylan O'Brien!
-Én ilyet nem mondtam!-tettem kezem szájára nevetve. Ő nem vette el kezeimet, csak nézett...én pedig vártam, hogy hátha támad, de nem tette. Hirtelen valami nedveset éreztem a tenyeremen. Megnyalta a kezem, hogy elengedjem, mire én felsikítottam és röhögve hátra dőltem a fűben.
-Így jár az, aki el akar engem hallgattatni!-mászott felém.
-Beteg vagy!-temettem arcom kezeimbe nevetve, mire ő a nyakamhoz hajolva csikizni kezdett. Én egy akkorát sikítottam, hogy egy közeli házból kikiabáltak, hogy fejezzük be, mert kihívják a rendőrséget. Mi Tom-mal egymásra néztünk és-halkan ugyan-de hatalmas nevetésben törtünk ki. Tom visszahajolt a nyakamhoz és folytatta a csikizést, de a számra tette a kezeit, nehogy felsikítsak.
-Tom kérlek szépen!-motyogtam magas hangon a keze alól, mire ő elhúzódott, de pár másodperc múlva visszahajolt, de nem csikizett, hanem apró puszikat hagyott a nyakamon. A számról elvette a kezét végre!
-Tom!-nevettem fel.-Mit művelsz?-szinte kacarásztam...nem volt annyira csikis, mint az előbb, de azért vicces érzés volt.
-Shh!-folytatta, mire én még jobban nevetni kezdtem.-Téged még kényeztetni se lehet!-hajolt arcomhoz.
-Ezt nevezd annak?-nevettem arcába.-Ez inkább szadomazás!-röhögtem fel egy kissé hangosan.
-Miért nem tetszik?-biggyesztette le ajkait.
-De szuper! Köszi...de ha tényleg szeretsz, befejezed!-simítottam végig arcán mosolyogva, de végét elnevettem.
Ő mellém dőlt a fűbe és együtt néztük a csillagokat...ne ez megint nyálasnak hangzik, de tényleg ezt tettük...csillagképeket keresgéltünk.
-Ott van még egy!-mutatott még egyet Tom. Hihetetlen, hogy ő már a 4.-et látta meg, én meg azok közül se láttam egyet sem.
-Én miért nem látom?-szomorodtam el.
-Ott!-fogta meg a kezem és megpróbálta azzal megmutatni.-Látod?-és végre! Végre megláttam életem első csillagképét.
-Látom! Látom! Ott van!-mutattam megint rá. Eléggé belelkesedtem ettől, hisz én még egyet sem tudtam kivenni...még soha!
-Jó mi?-nézett rám nevetve Tom. Én ránéztem és kissé visszafogtam magam, mert ez csak egy csillagkép..
-Jó naa!-nevettem fel.-Még egyet sem láttam..-hajtottam le a fejem mosolyogva.
-Édes vagy!-ült fel Tom is és fél karral átölelve puszit nyomott az arcomra, mire én elvigyorodtam.
-Mennyünk?-nézett rám édesen mosolyogva. Semmi kedvem nem volt haza menni, de mikor a telefonom kijelzőjére néztem és megláttam az időt (ami már három negyed 12-t mutatott!) jobbnak láttam tényleg indulni.
-Ühhüm!-bólintottam egyet, mire ő felpattant és felhúzott engem is. Kézen fogott, mire én összekulcsoltam ujjainkat és így mentünk haza...

                                              Mondhatom, hogy ez, egy tökéletes este volt!


Macikák!!^-^ Szeretném, ha ezúttal több komit olvashatnék, még ha az negatív is, mert így nem tudom, hogy min változtassak!:) Puszilok minden kedves olvasómat! Imádlak titeket! 

11. Rész

Reggel arra ébredtem, hogy....várjunk csak! Mi az, hogy...reggel....ébredtem..?! Akkor az egészet csak..álmodtam! Wow...nos ez egyszerre megnyugtató és felkavaró!
A sátor tetején át beszűrődő reggeli fényt nézve gondolkodtam, hogy..ez most végül is mi..ami Tom-mal köztünk van? De sajnos nem sokra jutottam...Talán meg kéne vele beszélnem? De hát az olyan gáz...oda állni elé: "Figyu! Nos akkor mi most..lényegében járunk?" El tudom képzelni, ahogy jól az arcomba röhög...Jézusom! Mi van velem? Mióta félek attól. hogy Tom kiröhög? Ahj!
Oldalra fordultam, ahol már nem volt senki...gyorsan felültem, ami nem volt túl jó ötlet, mert a hirtelen cselekedettől nagyon lüktetni kezdett a fejem. Lehúztam a sátor cipzárját és kikukucskáltam rajta. Megláttam Tom-ot, aki épp a tüzet próbálta valahogy begyújtani...nagyon aranyos volt, ahogy első guggoló helyzetéből felállt és csípőre tett kézzel bámulta a fákkal telepakolt kupacot, ahol tegnap még elég nagy lánggal égett a tűz.
-Mit nézünk??-guggolt a sátor mellé Conor,-amivel konkrétan halálra rémisztett-miközben egy kissé koszos bagettet rágcsált. Én hitetlenkedve bámultam,mire ő rám nézett és felém tartotta a nem túl gusztusos ételt.-Kérsz?
-Nem, kösz!-ráztam a fejem fintorogva.-Conor! Feltűnt, hogy koszos?-mutattam az ételre.
-Ja,-nézett rá az említett dologra.-Ahha!-harapott bele egy nagyot. Én meg egy nagyon nyeltem, hogy el ne hányjam magam korán reggel. Tom meghallhatta "kis reggeli csevejünket a koszos bagettről",  mert felénk fordult és elmosolyodott.
-Jó reggelt!-a végén már vigyorgott...de min..ennyire?
-Neked is!-másztam ki sátrunkból, kissé ügyetlenül.-Miért eszik koszos bagettet?-mutattam Conor felé, mikor közelebb értem hozzá.
-Ő Conor!-legyintett.-Ne keress benne értelmet!-elnevettem magam.
-Igaz!-vontam vállat.-Mi a vigyor tárgya?-ültem le az egyik farönkre, amit tegnap a tűz köré pakoltak a fiúk, majd a kezembe vettem egy zsömlét-ami tiszta volt!!-, egy paprikát meg felvágottat és reggelizni kezdtem.
-Miért? Talán baj, ha jó kedvem van?-vigyorgott még mindig, felvont szemöldökkel.
-Nem!-rántottam vállat.-Csak érdekel. hogy miért van jó kedved.-kenegettem vajjal a zsömlém...elég alaposan megkentem...na jó csak úgy nem lett volna hiteles a "véletlenül észre vettem, milyen jó kedved van ma..nincs kedved megosztani velem, hátha nekem is jobb lesz?" szerepem...Mondjuk nem szerintem így se volt túlságosan az..na mindegy!
-Hát..hallottam pár dolgot, ami jólesett a lelkemnek!-tette kezeit a szívére, így tudatosan túl játszva szerepét.
 Mi van?! Mit hallott? Senki nincs ébren, így az a valaki akitől olyan jó dolgokat hallott, valószínűleg telefonon kereste..
-Ki hívott ilyen korán?-néztem rá furán, mire ő kiröhögött.
-Ki mondta, hogy hívtak?-nevetett kisfiúsan.
-Hát..akkor nem értem...kitől hallottál és mit?-haraptam, az időközben elkészült szendvicsembe.
-Az legyen az én titkom!-kacsintott. Ezt annyira utálom! Ha valaki nem akar elmondani valamit, akkor ne tegyen úgy, hogy mások észre vegyék, ő valaminek bizony nagyon örül.
Na jó...ha mondjuk Kitty mondta volna ezt, biztosan nem érdekelne ennyire, de Tom titka..az igen is érdekel! Az rám is tartozik...argh!
-Tényleg Tom..ugye este...szóval nem volt..semmi...ugye?-motyogtam zavartan, miközben a szendvicsem bámultam, még véletlenül sem keresve vele a szemkontaktust.
-Mire gondolsz?-vigyorodott el..amit csak a hangjából éreztem, de elképzeltem azt az édes mosolyt is hozzá.
-Hát..tudod! ÚGY... nem volt semmi?-nos..arcom színét valószínűleg egy rák is megirigyelte volna, de ne vesszünk el a részletekben...
-ÚGY? Hogy ÚGY?-direkt csinálta, tudtam! Direkt nem vette a lapot, amivel teljesen kikészített.
Én nem válaszoltam, csak szúrós pillantásokat vettetem felé, de ahogy megláttam arcán azt az édes mosolyt, kénytelen voltam újból másfelé nézni, nehogy megint elvörösödjek.
-Jól van nyugi! ÚGY nem volt semmi!-hálásan mosolyogva ránéztem.-Csak ÍGY! Tudod..-mosolygott titokzatosan...azt hittem, komolyan megütöm!
-Mi újság por népek?-ült le Tom mellé Conor. Álmomban teljesen reálisan álmodtam meg őt. Teljesen!
-Találj ki mást, ezt már hallottuk!-röhögtem fel...majd rájöttem, hogy ezt még csak most először mondta nekünk...valójában! Hupsz!
-Most miért? Most olvastam...ez még vadi új!-vágott sértődött fejet Conor.
-Neem!-próbáltam menteni a menthetőt.-Múltkor is mondtad..tudod!-próbálkoztam tovább.
-Áhh az nem lehet!-vette elő telefonját és valamit nagyon keresni kezdett.
-Most mit csinálsz?-kérdeztem.
-Megkeresem a jegyzeteim között.-Mi van?
-Mit csinálsz?-vágott értetlen fejet Tom.
-Minden vicces, vagy ütős beszólásomat leírom, hogy el ne felejtsem!-mondta totál természetesen. Mi Tom-mal egymásra néztünk és szemkontaktus alapján lezavartuk az előbbi beszélgetésünket újból, miszerint: "Ezt most...miért?"-"Ő Conor! Ne keress benne értelmet!" Én némán, vigyorogva bólintottam, majd feltápászkodtam és vissza másztam a sátrunkba, azzal a céllal, hogy felöltözzek.
-Vissza mész aludni?-vágott hülye fejet Tom.
-Jó éjt!-intett, fel sem nézve Conor a telefonjából.
-Csak átöltözök!-másztam vissza sátrunkba, majd Conor beszólása után vissza néztem, viszont ő még mindig csak a telóját nyomkodta. Tom legyintett egyet lemondóan, mire én elvigyorodtam és behúztam a cipzárt.

*Otthon(vagyis Tom-ék nyaralójában)-*

Épp a hálószobánkban nyomkodtam a tv-t, mikor is Tom bejött a fürdőből azzal az ötlettel, hogy nézzünk dvd-t.
-Jó, de mégis mit?-ültem fel, eddig eltesznyült fekvő helyzetemből.
-Barátság extrákkal!-kacsintott, majd lehajolt a dvd-s szekrényhez és keresgélni kezdett. Nos, ezzel most totálisan beletrafált!
-Jó, szeretem Timberlake-et!-vigyorodtam el, majd vissza feküdtem.
-Én meg Mila-t!-nézett hátra válla fölött. Én csak szem forgatva el mosolyodtam. Erről a barátság extrákkal való témáról nem nem akarok, csak igazából nem tudom mit mondhatnék! Csak ismétlem magam: Ezzel most-szerintem direkt-totál beletrafált.
-Mindjárt jövök!-állta fel hirtelen, mert a film nézés számomra nem teljes pattogatott kuki nélkül!
-Hova mész? Kezdődik!-vágott értetlen fejet Tom.
-Hozok kukit!-ugráltam az ajtóhoz, mire ő aranyosan felnevetett.
Lesiettem a konyhába és megkerestem az említett ételt. Mikor kész lett, tettem rá vegetát, mert Tom és én is imádjuk így enni..
-Zooo!-hallottam meg őrült barátnőm hangját a hátam mögül, majd nem sokkal ezután meg is éreztem őt, ugyan is a hátamra ugrott.
-Hülye vagy?-nevettem fel. Mondjuk tudom, hogy az szóval..
-Aha!-bólintott totál komolyan, mire én megint felnevettem.
-Kérsz kukit?-emeltem felé a tányért.
-Ühhüm!-bólogatott hevesen, majd belemarkolt. Nos ő nem az a fajta, akit ha megkínálnak, vesz egy.kettőt. Nem, az nem ő..
Elindultunk felfelé a lépcsőn, mire neki hirtelen eszébe jutott, hogy általában csak film nézéshez eszünk pattikukit, így megkérdezte mire esett a választásunk.
-A Barátság extrákkal-t nézzük!-álltunk meg a szobánk előtt.
-Na nee!-röhögött fel.-Ez olyan, mintha Daniel Radliffe megnézné a Harry Potter-t!-ezen én is elnevettem magam.
-Tudom-nevettem.-...na mindegy megyek!-tettem kezem a kilincsre.-Jó éjt!-intettem mosolyogva, majd bementem a szobánkba.
-Na végre! Azt hittem, már sosem jössz!-ült fel panaszkodva Tom az ágyon. Én csak mosolyogva megforgattam  szemem, majd befészkeltem magam mellé, és elindítottuk a filmet.
-Mi lenne, ha....-szólalt meg hirtelen Tom.
-Ezt már egyszer hallottuk...-nevettem fel.-Igen, folytasd!-ő is felnevetett, majd feljebb ült és rám nézett.
-Mi lenne, ha....?




Na csokinyuszik, remélem elnyerte-e a tetszéseteket ez a rész!:) Várom a találgatásokat , hogy vajon mit akar mondani Tom? Vajon a barátság mellett döntenek...vagy mégis csak a szerelmet választja? Maradj velem, kövesd az eseményeket és megtudod!;)  
xKellemes húsvéti ünnepeket!x

10. Rész

-Köszi!-nevettem, majd kivettem 2 pillecukit, de akkor megint hallottam a hangokat...valami itt nagyon nincs rendben, érzem...

-Tom ne már! Van itt valami!-mondtam kétségbeesett hangon, a sötét erdőt bámulva.
-Nyugi már!-nevetett fel.-Megvédelek!-húzott magához.-Ne félj, míg engem látsz!-kacsintott vigyorogva.
-Pontosan azért fél! Mert téged lát!-röhögött fel Conor, és vele együtt mindenki más is, még én is elvigyorodtam.
-Nagy poén volt!-grimaszolt Tom.
-Tudom én!-ütögette mellkasát Conor vigyorogva.
-De most komolyan! Senki nem hallja?-néztem körbe reménykedve.
-Jézusom, de! Én is hallottam!-pattant fel Emma.
-Fiúk!-már a hisztiroham szélén álltam. Zavart, hogy mi tényleg féltünk, de a fiúk nem akartak ez ellen semmit tenni.
-Jól van nyugi!-húzott magához Tom. Kicsit megnyugtatott, de azért még mindig paráztam.-Mennyünk aludni, és nyugodjatok meg!-nézett Emma-ra is. Én némán bólintottam, majd felálltunk, leraktuk az eddig hátunkat védő pokrócot, és elindultunk a sátrunk felé. Beléptünk, megcsináltuk a helyet, majd leültünk, és átöltöztünk. Jó persze már látott meztelenül, de az még régebben volt, azóta ő is és én nőttünk, és meglettek a privát dolgaink.
-Fordulj el!-szóltam rá nevetve. Meg tette amit kértem, mire én háttal neki, el kezdtem levenni a pólómat, majd a melltartómat is, mire hirtelen megéreztem közelségét, majd ajkait vállamon, ahova apró puszikat adott.
-Tom!-suttogtam.
-Olyan gyönyörű vagy!-kezdte nyakamat apró puszikkal behinteni. Jó érzés volt..nagyon, de kicsit féltem is.
-Nem vagyok az!-hajtottam le fejem. Sosem voltam megelégedve magammal, pedig sokan mondták, hogy szép, gyönyörű vagyok, meg hogy hogy lehet ilyen tökéletes alakom..nem tudom én sosem éreztem magam szépnek, gyönyörűnek meg pláne.
-Zoé!-mászott elém, én pedig automatikusan magam elé kaptam kezeim, mire ő óvatosan elvette onnan őket, de egy pillanatra sem nézett meg, vagy ilyesmi. Végig csak szemeimbe nézett, ez pedig nagyon jól esett.-Te vagy a leggyönyörűbb, és legcsodálatosabb lány, akit valaha ismertem!-hangja komoly volt, nekem pedig melegség öntötte el a szívemet, nagyon jól esett amit mondott. A pillangók persze megint munkálkodni kezdtek a hasamban.
-Tom..én..-nem tudtam mit mondani, egyszerűen csak nyakába ugrottam volna.
-Szeretlek Zo! Teljesen beléd estem...menthetetlenül!-mosolyodott el, mire nekem is mosolyra húzódott a szám.-Szóval azt szeretném mondani, hogy nem szeretnék tovább a barátod lenni!-bökte ki. Mi?! Miért? Hisz most mondta, hogy...jaa!-Szeretném, ha a barátnőm lennél!-mosolyodott el zavarában.
-Tom...én nem is tudom!-néztem szemibe, amikben láttam a szomorúságot, és nagyon megsajnáltam.-Nem tudom, hogy hogy fogjuk elmondani a többieknek!-mosolyodtam el, mire ő rám nézett és elvigyorodott.-Szeretlek Tom Derick! Mindennél, és mindenkinél jobban!-bújtam hozzá. Tényleg most jöttem rá igazán, hogy mennyire szeretem. Jézusom az normális, hogy összeszorult a gyomrom, a szívem és a torkom is? Rendesen...fáj! Fáj az hogy szeretem.. Még sosem éreztem ilyet! Ez..csodálatos!
-Én is szeretlek! Nagyon!-mondta, majd elhúzódott tőlem és megcsókolt. Csókcsatába kezdtünk, aminek a vége..nos tudjátok..mikor egy férfi és egy nő szereti egymást...na jó gondolom már mindenki eléggé fel van világosítva, szóval eltudjátok képzelni mik történtek itt az elkövetkező órákban...

-Jó reggelt kicsim!-puszilta meg arcom Tom. Úú így szeretnék kelni minden reggel!
-Jó reggelt!-vigyorodtam el, majd átvetettem lábam felette és csípőjére ültem.
-Ohoo! Valaki nagyon beindult!-vigyorodott el tettemen, majd kezeit derekamra, onnan pedig fenekemre csúsztatta,  mire én közelebb hajoltam hozzá és nyakát kezdtem el csókolgatni.
-Szeretlek!-csókoltam meg, majd lassan kimásztunk a sátorból.
-Jó reggelt!-köszöntünk Emma-nak és Daniel-nek.
-Nektek is!-vigyorogtak.-Hogy telt az estétek?-vigyorgott Daniel. Jézusom! Ezek..ezek hallottak minket! De ciki..
-Öhm..háát..-makogtam.-Nagyon jól, köszönjük!-karolt át Tom, büszkén mosolyogva.
-Gondolom!-nevetett Daniel. Hát..ezt még elhallgathatjuk egy darabig..
-Jóó reggelt por népek!-jött ki a sátrából Conor.-Hol a reggelim?-nézett körbe, hasát vakarva, a póló alatt.
-Hát..ott..ott és ott is!-mutogatott össze vissza Daniel. Ugyan is a zsömle Emma és Mitchael sátránál, a felvágott a miénknél, a vaj, meg sajtok és a zöldségek is Daniel és Conor sátránál voltak.
-Akkor, szeretném, ha ott lenne!-mutatott egy tálcára.-Most!-tapsolt.
-Hát akkor láss neki!-rántott vállat Daniel. Conor durrogva, de neki látott, hisz szerintem ő se gondolta komolyan...szerintem.
-Úúúú a kis szerelmes párocska!-vigyorgott ránk Conor, miközben leült és felvágott...3(!!) zsömlét.-Hallom jól telt az este!-vigyorgott.
-Igen, tényleg jól!-mosolygott Tom. Hát ez kész! Már mindenki tudja..és ezzel fognak szívatni minket.
-Michael! Kelj már! Mindjárt 12!-ment be a sátorba Emma, egy papuccsal, mi meg elkezdtünk röhögni.
-Mi van Mitchael? Ver az asszony?-szólt be Conor, belőlünk meg ugyan csak megint kitört a röhögés.
-Huh..jó reggelt!-jött ki a sátorból, szemét dörzsölve, Mitchael, nyomában Emma, aki elment mellette, de Mitchael vissza rántotta és megcsókolta. Rettentő aranyos volt, mindenki egyből 'húúú-z-ni' kezdett.-Még egy ilyen ébresztés, és nem kapsz csókot!-kacsintott Mitchael, mire Emma csak nevetett. Úgy látszik nem csak mi melegedtünk össze Tom-mal.


Helloka pingvinkéim!^^ Nagyooon sajnálom, hogy ennyit kellett várni a részre, de megmondom őszintén, hogy nagyon nem tudtam, hogy hogyan folytassam, de végre sikerült egy nagyon nagyon romantikus részt összehozni!^^ Szóóóóval remélem, hogy tetszik, mert ha nem érkezik komi, akkor bizony nagyon szomcsiika leszek!:( Juj béjbibogyók majdnem el is felejtettem, hogy köszönöm szépen az újabb feliratkozómat ^^ meeeg a 4 (!!!!!!!!!!!) díjamat! OMG még egyszer nagyon szépen köszöööönöm Emesének!<3
Puszikálok mindenkit, várok szívesen újakat a blogocskámra, éééés...ennyi!:D
Sziasztok manócskák! ;)
*Luca*

4. Díjam

Köszönöm a 4. díjam, Emese Egyed-nek! :) <3

Szabályok:

11 gondolat a díjazottról

11 kérdésre válaszolni

11 kérdést írni

11 blognak továbbküldeni

11 gondolat magamról:
1.Imádom a viharokat
2.Kedvenc focicsapatom a FCBarcelona<3
3.Imádom Oliver Sykes*-*
4.Egyszerűen kész vagyok a One Republic-tól*-* i-m-á-d-o-m őket. Mindent! A hangjukat a kinézetüket, a stílusukat!<3
5.Imádom a hajam:D Tényleg, nem engedem senkinek, hogy hozzáérjen, és ha én mondom, hogy megfoghatod, az igazi megtiszteltetés!:D
6.Szeretem az estét, és ha este hűvös van, de sose öltözök fel, inkább betakarózok:D Ez nem tudom miért van, egyszerűen így szeretem:)
7.Nincs olyan film, amit láttam volna, és ne tetszett volna.
8.Szeretek elázni az esőbe.
9.Szeretek utazgatni..minél messzebb, annál jobb:D
10.Szeretem a K, mint Kardashian-t:D
11.Szoktam nézni az Éjjel Nappal Budapest-et:D Nem tudom miért mondtam...már nem tudok mit mondani:D

A válaszaim Emese kérdéseire: 
1. Szeretsz sportolni?-hát ha a futás, meg a biciklizés annak számít..:)
2. Melyik a kedvenc ételed?-Spagetti*-*
3. Hány blogod van/volt?-juuuuuuj.....sok...nagyon sok:D
4. Van testvéred?-Van, egy húgom
5. Szeretsz olvasni?-Igen:)
6. Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd?-Bruno Mars, énekesnő pedig Shakira:)
7. Legjobb barátod/barátnőd neve?-Dorina
8. Félsz valamitől?-Hát nem igazán bírom a csupasz csigákat,...de ez inkább undor, mint sem félelem, úgy hogy nem hiszem..nem:)
9. Melyik a kedvenc blogod?-A Cross Road:D...csak vicc volt. A kedvencem: True Love or Not:) Neymar fanfic az írója pedig Anett Bakos:) 
10. Hány éves vagy?-14
11. Mi a kedvenc színed?-zöld, kék és a türkizkék 

Az én 11 kérdésem: 

1.Ki a kedvenc színészed?
2.Melyik az a könyv/film ami eddig legjobban tetszett?
3.Szereted a One Republic-ot?
4.Mi a kedvenc ételed?
5.Minek szeretnél menni, mi szeretnél majd lenni?
6.Van háziállatod?
7.Kedvenc bandád?
8.Szobád színe?
9.Hány éves vagy?
10.Milyen tanuló vagy?
11.Érdeklődési kör?

Tovább adom nekik: (Sajnálom, hogy nincs 11, de csak nekik szeretném:) )
Witta
Boo Stinson
Sophie_

Díjaim

  1. Díjam
  2. Díjam
3.(baráti) Díjam
4.Díjam

9. Rész/ 2. rész "Te nyertél!"

Miután befejeztük a hatalmas üdvrivalgást, elindultunk tovább, és tényleg gyűjtögetni kezdtük azokat a száraz ágakat...

-Na és....te és Tom?-hajolt le egy újabb ágért. Igazából nem tudtam hirtelen mit mondani. Először kapásból letagadtam volna, hogy lenne bármi is, de ő akkor is a legjobb barinőm (^-^) és nem akartam neki hazudni, vagy ilyesmi, szóval kerek perec mindent elmondtam, az első csókunktól, a sátras dologig. 

-Neee!-vágott OMG fejet, vagy hogy szokták azt mondani.

-Tudom!-temettem kezeimbe arcom. 

-Mi az? Csak nem megbántad?-vágott WTF fejet...na jó most már elég lesz a különféle "szleng arc tartásokból"...

-Nem! Dehogy..csak...nem is tudom igazából csak...most jöttem rá igazából, hogy szeretem, de ez annyira furcsa. Mert néha mikor elengedem magam, és átadom magam az érzéseimnek, olyankor mindig úgy tekintek rá, mint...fiúra, vagyis mint férfira! Na érted hogy értem!-mosolyodtam el zavaromba.-Aztán meg mindig rájövök, hogy az egyik legjobb barátom, és mit csinálok épp vele, és ez megrémiszt!-magyaráztam.-Mindegy! Szerintem van elég fánk!-mondtam a kezeimen pihenő faágak tornyosodó kupacára pillantva.

-Nem! Ezt meg kell beszélnünk!-mondta halálosan komolyan. Ilyenkor komolyan rám hozza a frászt. Azt sugallja ezzel a tekintettel, hogy ha nem maradunk és beszéljük meg, akkor megöl, vagy valami hasonló. 

-Jól van!-hajtottam le a fejem.

-Mióta?-tette fel ezt az egy szavas kérdést. Na és nekem ebből rá kell jönnöm, hogy mire gondol. Lehet az hogy mióta tart a szüleim kapcsolata, vagy hogy mióta tudom, hogy a föld kering a nap körül, nem pedig fordítva, de sajnos én egyből tudtam mire gondol.

-Nem tudom.-ráztam meg a fejem. Valóban nem tudtam, és ez nem csak valami apró füllentés volt, hogy kikerüljük ezt az elég fontos dolgot, mi szerint "Szerelmes vagyok az egyik legjobb barátomba".

-Dehogynem!-indultunk el vissza felé, mert kezdett sötétedni, és tudni kell Emma-ról...na jó meg egy 

KICSIT rólam is hogy nem szeretünk egyedül sétálgatni az erdőbe, pláne mikor sötét.-Mióta nézel rá másképp...vagy legalábbis mikor vetted ezt észre?-fogalmazta meg ezt a bennem is elég régóta "bolyongó" kérdést.

-Azt hiszem, mindig is voltak olyan pillanatok, vagy inkább kósza gondolatok, amikor Úgy gondoltam rá, de sosem vallottam be még magamnak se.-öntöttem ki a szívem...azt hiszem!

-Kíváncsi vagy a véleményemre?-nézett rám barna szemeivel, amivel lelkemig hatolt., és megijesztett.

-Öhm..igen?-nevettem el magam.

-Ez az egész Twilight-os színjáték, rohadt cuki, de azért be vallhatnátok egymásnak mit éreztek...igazából.-fejezte be komolyan.

-Milyen Twilight színjáték?-néztem rá furán.-Mindegy, már amúgy is mondtam neki, hogy szeretem, és ő is nekem...de ott volt az a Samantha, vagy kicsoda.-gondolkoztam el.

-Ja a kamu név, ami alatt téged értett!-bólogatott vigyorogva, de mikor rájött hogy hangosan gondolkozott, egyből félő arccal rám nézett és fel tett egy kérdést, amire ő is pontosan tudta a választ.

-Hangos volt?-húzta el a száját.

-Ühhüm!-bólogattam lassan.-Milyen kamu név?-tértem aztán vissza az előbbi véletlenül kibökött kis titkához.

-Semmi!-legyintett hülye fejet vágva. 

-Emma!-állítottam meg.-Kérlek! Légy őszinte velem!-néztem a szemébe.

-Hát Samantha-t mi találtuk ki...pontosabban Mitchael meg én.-hajtotta le a fejét. Na jó ezt nem értem! Miért találták ki? És különben is hogy jött a képbe Mitchael és Emma? 

-Mi?-indultunk tovább.-De..mégis miért?-vágtam értetlen fejet.
-Mert...Tom nem akarta bevallani neked, hogy beléd zúgott, és ha véletlenül beszélne róla...vagyis rólad, akkor ne a te nevedet mondja, vagy azt h tudjuk ki...hanem valami...mást...-mondta halkabban., szerintem elszégyellte magát. Mondjuk nem is koncentráltam erre, inkább két szó keringett bennem: "Belém zúgott"
-Szóval Tom belém zúgott?-csodálkoztam el...tudtam, hogy szeret,de azt hittem ez nem olyan komoly, hisz sose tett semmi olyat, amiből rájönnék, vagy valami...de ez olyan cuki! Még sose volt senki "Belém zúgva" jó persze voltak már kapcsolataim, meg ilyen rövidebb kis "kavarások" de érzem, hogy ez más.
-Igen!-vigyorodott el barátnőm.
-Nem! Biztos nem!-nem akartam elhinni, hisz ő a legjobb fiú barátom, és most ez nagyon fura...meg hát tényleg nem volt még egy fiú sem állítások szerint belém zúgva, szóval nem tudom, hogy elhihetem-e.
-Ne hidd el, de én tudom, és mivel legjobb fiú barátod, neked is látnod kéne az apró jeleket!-már majdnem a sátoroknál voltunk, mikor megint hallottam egy-két fura hangot, de nem törődtem vele, hisz egy erdőben vagyunk, ahol élnek állatok.
-Milyen apró jeleket?-nevettem el magam.-Például, hogy megengedte, hogy a lábamat az ölébe rakjam, szerintem Daniel is ugyan úgy megengedte volna.-magyaráztam.
-Menthetetlen vagy!-mosolyodott el.
Oda értünk a "táborba" és ledobtuk a karjainkba tartott rengeteg ágat.
-Éppen ideje!-szólalt meg Tom a hátam mögül. Annyira tudtam! Ezt nem hagyhatta ki...
-Nem bírtad megállni, igaz?-fordultam meg szememet forgatva és vigyorogva, mert amint megláttam, azt az önelégült képét nem bírtam mosoly nélkül.
Ő csak kacsintott egyet vigyorogva, amin én elnevettem magam.-Gyerekes vagy!-ráztam a fejem, nevetve.
-Tudom, hogy ezt szereted bennem!-kacsintott még mindig vigyorogva. Most mindent amit valaha mondtam neki elfogja ismételni, vagy mi?!
-Mi van a nagymenőnek nincsenek saját szövegei?-tettem keresztbe kezeim, mellkasom előtt, gonoszul mosolyogva.
A többiek végig némán kísérték a kis jelenetünket.
-Miért ez a tiéd? Mikor találtad ki? És mikor védetted le?-jött egyre közelebb, lassan.
-Most azt hiszed nyertél?-kérdeztem közel az arcához, mert az orrhegyünk szinte már összeért.
-Miben?-csodálkozott. Tudtam, hogy tudja mire gondolok, és egy kicsit idegesített....hogy ő nyerte ezt a kis szócsatát.
Én fejemet rázva, a szemkontaktust még csak véletlenül sem megszakítva, eszeltem ki, hogy mit mondhatnék, hogy ne én maradjak alul, hisz akkor az lesz, hogy ő "nyert" vagy valami.
-Tudod...amit nem fejeztünk be a sátorba...-mondtam nagyon halkan, szinte már suttogtam, hogy más ne hallja.-Azt nem is muszáj befejeznünk.-mondtam nyugodt hangon, és óvatosan megütögettem a vállát, majd épp elindultam volna, hogy segítsek Emma-nak valami kaját csinálni, mikor megragadta a kezem, vissza húzott, és -megint tök közel az arcomhoz-suttogva megszólalt.
-Te nyertél!-hangja vággyal teli volt, és hol ajkaimra pillantott, hol szemeimbe nézett, de tudtam meg akar csókolni, csak nem mer, ahogy én sem mertem őt.
-Tudom!-az én hangom is gyenge, de ugyanakkor vággyal teli volt, akárcsak az övé előbb...-Megyek segítek Emma-nak.-fordultam meg gyorsan, majd Emma felé vettem az irányt.

Éppen készülődtünk a pillecukor sütéshez. Imádom a pillecukrot, főleg mikor meg van sütve.
-Conor! Hát meg ne edd már az összeset!-kapta ki bátya kezéből a zacskót Emma.-Ekkora belest!-forgatta szemét. Conor csak dülledt szemmel, szájából kilógó pillecukival, figyelte húga kirohanását.
Mi csak nevettünk a Blake testvérek újabb nagy alakításán, majd hozzá is láttunk a sütögetéshez.
Most már komolyan aggasztanak ezek a hangok..mintha egyre közelebb lenne az a valami.
-Hallottad?-néztem a mellettem ülő Tom-ra., ijedten.
-Nem, mit?-nézett le rám.
-Mindegy!-ráztam a fejem, a sötétbe bámulva.
-Hé Zoe! Jól vagy?-kérdezte kedvesen mosolyogva Michael.
-Persze!-bólintottam.
-Tessék pille-nyújtotta a zacsit Conor.-cuki!-fejezte be..poénját azt hiszem annak szánta.
-Köszi!-nevettem, majd kivettem 2 pillecukit, de akkor megint hallottam a hangokat...valami itt nagyon nincs rendben, érzem...

Na kis pillecukorkáim, remélem tetszett ez a rész!:)

Én viszont kicsit szomorú vagyok, ugyan is az előző részhez csak 3 komi érkezett, ami az előzőhöz képest kicsit elszomorított!:(

Szóval szeretném, ha most is jönne sok-sok-sok komii, mert én azért írom a részeket!

Ne feledjétek az egyességünket:

Én írok, ti komiztok! ;)

Amúgy puszilok mindenkit, és imádlak titeket, hisz már 18 (!!) feliratkozóm van és sok-sok ember, aki szereti ezt a blogot,szereti amit írok, és ennek nagyon örülök!^-^

Na komi, feliratkozás, és én boldogan, fütyörészve és dalolva fogom nektek hozni a részeket!:D

(na jó nem teljesen, mert fütyülni..na azt nem tudok:/)

Puszika mindenkinek, legyetek jók, vagyis rosszak! ;) *gonosz kacaj*

XxLuca

9. Rész/1.rész

Nos akkor megyünk túrázni! Na ez lesz még egy húzós menet...

-Tom! Mit vigyek magammal?-ültem tanácstalanul a földön, segítségért pillantva rá.
-Zo! Drága!-guggolt le elém, majd megfogta kezeimet.-Egy egy éjszakás túra lesz...hidd el, az állatoknak tök mindegy, hogy miben leszel.-mondta szép lassan, mint anyuka a hülye gyerekének.
-De..akkor is...- nyafogtam tovább.
-Zo, mindegy, mindenben gyönyörű vagy!-állt fel, eddigi guggoló helyzetéből.
-Ne nyalizz, ezzel nem mész sokra!-kacsintottam.
-Ne máár! Akkor mit tegyek, hogy elinduljunk végre?-vágott kétségbe esett fejet.
-Segíts!-válaszoltam. Elhiszem, hogy a fiúknak mindegy miben mutatkoznak, akár az erdőben, de egy nőnek, nem!
-Legyen az a zöld póló!-mutatott egy ruha darabra.
-Az egy sárga blúz!-javítottam ki. Komolyan, szín vak? És hogy nem lehet megkülönböztetni egy blúzt, egy pólótól?!
-Nekem tök mindegy, az szép, na gyere!-húzott fel.
-Nem fogok felvenni egy szép blúzt az erdő közepére.
-Há' te akartál divatos lenni!-vágott értetlen fejet.
-Hmmm..-fogattam meg a szemem.

*Fél órával később*

-Kész vagyok!-álltam fel büszkén. Fél óra pakolás után, készen álltam a túrára!
-El se hiszem! Komolyan!-ült fel az ágyon Tom, aki eddig kidőlve fogta a fejét az ágyon. Ennyit nyavalyogni, komolyan rosszabb, mint egy kis lány!!
-Olyan ünneprontó vagy!-nyújtottam ki rá a nyelvem, majd felálltam, megfogtam a táskám, és elindultam.
-Hagyd, viszem!-kapta ki a kezemből, majd szó szerint rohanni kezdett lefelé. Majdnem leesett a lépcsőn, de nem érdekelte, örült, hogy végre elindulhatunk. Látom Emma-ék is most jöttek ki a szobából..Mitchael-el?! Nagyon össze melegedtek, de én drukkolok nekik, szerintem nagyon összepasszolnak.
Mithcael pufogva vitte le a táskákat, Emma meg vigyorogva jött mögötte, majd mikor mellém ért, lepacsiztunk, persze csak diszkréten.
-Mindenki kész?-kérdezte Tom, mikor már len álltunk az ajtóban. Minden fiúnál volt egy kis táska, nálunk meg nagy hátizsákok. David már elment, pedig én örültem volna, ha velünk jön, jó fej.
-Igen is kapitány!-kiáltott el magát Conor, belőlünk meg kitört a röhögés.
-Komolyan, Conor!-szólt rá, még-még nevetve Tom.
-Igen is!-szalutált. Hát ez tényleg egy állat, Emma jól mondja.:D
-Mehetünk!-válaszoltam én, inkább normálisan, mert arra, hogy Conor egy normális szót is szóljon, örökké valóságig kellene várni.
-Okés, akkor induljunk!-nyitotta ki az ajtót, majd mindenki szép sorban kilépett rajta és elindultunk az erdő felé, ugyan is kempingezni megyünk. Már meg is beszéltük, hogy ki kivel alszik. Mi mondtuk Emma-val, hogy egy sátorban alszunk, ha már a szobánk nem lehet közös, de meg magyarázták, hogy ha megtámadnak minket, akár állatok, akár emberek, kell egy férfi, aki megvéd minket...Férfi mi? Szóval a felállás így a kövi volt:
Mitchael-Emma
Tom-Én
Conor-Daniel (szegény Daniel, mindig fiúval alszik:D)
Viszonylag csendben telt az út, csak néha szólalt meg Conor, hogy fáradt, éhes, szomjas, fáj a lába, vagy éppenséggel egy poénnal szórakoztatott minket. Szóval nagyon "izgalmas" volt az út. Egész hamar találtunk egy tökéletes helyet, a sátorok felállításához. Szerintem sokatoknak volt már hasonló érzése, hogy megtudnál valamit csinálni, de sokkal jobban szeretnél biztosra menni, így inkább rásózod egy másik személyre, aki általában egy fiú/férfi, mert hogy..nah tudjátok hogy van ez, hogy egy fiú egyből meglátja, hogy ha valamit rosszul csinálsz, és sopánkodva oda megy, kikapja a kezedből, és azt mondja: "Add ide, majd én megcsinálom, hihetetlen, hogy ezt nem érted!"-te pedig hagyod, mivel hiába lehetne ez sértés számodra, nem szeretnél dolgozni, úgy hogy szépen hátradőlsz és nézed ahogy dolgozik helyetted...na most sem volt ez másképp, így Tom szépen felállította helyettem is a sátrat.
-Kész!-állt meg a sátrunk mellett büszkén, és nem is tartott sokáig...kb 20 perc.
-Éppen ideje!-álltam fel.
-Mi van?-kérdezte ledöbbenve.-20 perce szenvedek egyedül, erre csak egy "Éppen idejét" kapok?-tátotta el a száját.
-Jól van, ügyes vagy!-adtam neki egy pacsit. Tudom, többet várt, de én direkt szívom a vérét.
-Ezt megjegyeztem!-vágott sértődött fejet. Annyira aranyos, gyerekes és vicces ilyenkor, hogy nem bírom ki nevetés nélkül.
-Komolyan, mint egy öt éves!-forgattam a szemem.
-Héé!-rántott magához.-Miért csinálod ezt velem?-suttogta közel az arcomhoz. A hasamba pedig valami észveszejtő tombolás vette kezdetét. Hülye pillangók!!
-Csak mert annyira, de annyira szeretlek!-néztem szemeibe, gonoszul mosolyogva.
-Mondhatnám, hogy utállak, vagy hogy ilyenkor megharagszok rád!-rántott be a sátorba. Ő szépen hanyatt esett, én meg rá. Egymást bámultuk, mikor hirtelen folytatta.-De akkor hazudnék!-majd megcsókolt. Őszintén megmondom, soha nem fogom megszokni a csókjaink érzését. Komolyan, mindig annyira más...egyszer vad, máskor gyengéd, de néha olyan, mint például most, játékos, de mégis csupa érzelem.
-Szeretlek Zo!-vigyorgott csókunk végén. Szerintetek ilyenkor mindenki azt érzi, hogy ő a legszerencsésebb lány a földkerekségen? Csak mert én most tökre ezt érzem. Boldog vagyok, így hogy tudom, szeret és én is szeretem őt.
-Én is téged! Elmondhatatlanul!-suttogtam ajkaira. Mivel még mindig rajta feküdtem, éreztem szívverését, ami a "sátorba zuhanásunk" óta, elég gyorsan ver, ami nagyon cuki, és szerintem ez kölcsönös..
Ő e szavak hallatán újból megcsókolt.
-Reméltem is!-kacsintott, majd gyengéden letolt magáról, maga mellé, és mellkasára húzott.
-Most minden olyan tökéletes!-mosolyogtam..tényleg így éreztem! Tökéletes pillanat.
-Igen, az!-cirógatott.
-De sajnos pakolnunk kell, meg fát gyűjteni, mert mindjárt besötétedik!-ültem fel. Szívesen maradtam volna, mert nagyon jó érzés volt, de sok dolgunk van.
-Jól van!-ült fel szomorúan.-Mennyünk!-kezdett ki mászni a sátorból, de én vissza rántottam a pólójánál fogva, majd megcsókoltam.
-De azért később folytatjuk!-kacsintottam vigyorogva, amin Tom is elvigyorodott, majd tényleg kimásztunk a sátorból.
-Megyek fát gyűjteni!-szóltam a többieknek, közeljövőbeli hollétemről.
-Megyek, segítek!-szaladt oda Emma, a sok faág, meg gyökerek között botladozva.
-Köszi!-mosolyogtam rá.-Na gyerünk avass be!-kacsintottam rá, mikor már tök messze voltunk, a srácoktól.
-Mibe?-nevette el magát.
-Mibe, mibe? Hát a Mitchael-el való kapcsolatodba vigyorogtam.
-Hááát...izéé...megcsókolt, meg minden és tök ari..és aww!-áradozott vigyorogva, és ha jól láttam teljesen bele is pirult.
-Mi?! Megcsókolt? Mikor?-csodálkoztam el.
-Hát tegnap este!-vigyorgott.
-Uram isten, az annyira jóó!-lelkendeztem. Tudtam, hogy van valami, aminek nagyon örülök!!
-Ugye?-kezdtünk el ugrándozni egymás kezét fogva, meg magas hangon sikítozva, persze csak minimal hangon.
Egyszer csak valami hangot hallottam, mintha valaki lépkedne a fák között...áhh, biztos csak egy állat, vagy valami!
Miután befejeztük a hatalmas üdvrivalgást, elindultunk tovább, és tényleg gyűjtögetni kezdtük azokat a száraz ágakat...

To be continued...

Na kis cupcake-ek, megjött a 9. rész, 1. része!:D Húú, remélem tetszetős lesz, mert ugye sokat kellett rá várni, de ne aggódjatok!! Még nincs vége, hanem -mint láthatjátok-folytatjuk.. vagyis én...:D mindegy..a lényeg, hogy komizni, meg ilyesmi, hogy tudjam, hogy nem haragszotok a sok várakozásért..:/
Szóval, komi, feliratkozás, meg minden ami kell!:) Imádlak titeket, ezt ne feledjétek, de most ha jön a suli, lehet kevesebbet tudok csak lenni, de majd még kitalálom, hogy mikor lesznek majd a részek!:)
Btw: Ki hányadikos lesz? Komiba írjátok, a vélemény mellett! ;)

Puszi minden kedves olvasómnak,
XxLuca